Fizetések és bevételek

Ma mintha ciki lenne a civil szférában dolgozók fizetéséről beszélni. Mintha az az elvárás lenne jelen, hogy aki társadalmilag hasznos dolgot csinál, civil szervezetként működik, támogatást kap, az ne keressen „ezen” pénzt. (Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a kialakult képnek oka az is, hogy vannak, akik valóban kihasználják az ezen út adta lehetőségeket, és valóban céljuk nem feltétlenül egy ügy vitele, hanem pusztán az ezen keresztüli pénzkeresés. Azonban egyrészt úgy véljük, hogy ez nem lehet az általánosítás oka, másrészt szerintünk más dolgok is motiválják ezt a hozzáállást.) Ezen "cikiség" következtében sokan stikában működnek, esetleg máshol dolgoznak és onnan finanszírozzák az ügyüket (sajnos gyakran akár pont az üggyel ellentétes területen is), vagy a mostani divattá vált megmutatom mennyi pénzt kaptam és mire költöm álnyíltságába kényszerülnek, így működnek. Szerintünk egyébként ez utóbbi nem a nyitottságra, hanem az eleve jelenlévő bizalmatlanságra épít, és így azt is erősíti tovább. (Zárójelben itt érdemes megjegyezni, hogy ha jobban belegondolunk, elég fura ez az egész, hiszen ki várná el, és ki várhatná el például a tanároktól, mérnököktől, bankároktól, vállalkozóktól, vagy bármilyen más munkát végzőtől, hogy beszámoljanak arról, hogyan élnek, mire költenek. Pedig, ha jobban belegondolunk ők is "támogatásból" (mindannyiunk által összeadott pénzből) élnek, csak ezt nem így hívjuk, nem így értelmezzük. (Ide érdemes talán még egy zárójelet tenni, és rámutatni arra az ellentmondásra, hogy furcsa módon pont ez a "réteg" teszik ki az adományozók és támogatók azon körének jelentős részét, akik elvárják az elszámolást.)) A jelenlegi adományozási, támogatási módok ilyetén elvárásokra épülése eredményezi részben azt, hogy az adományozó, támogató a támogatásán keresztül egyfajta hatalmat is megélhet, sőt esetleg gyakorolhat, és azt is, hogy ekkora jelentőséget kap a pénz, az Ő pénze, ezzel aztán Ő maga is. A helyzetet nehezíti, hogy ahogy a támogatók sem szeretik, úgy a pályázatok jelentős része sem engedi, hogy fizetésre, az élet vitelére menjen pénz. (Erre szinte csak nagyon nagy pályázatok nyújtanak lehetőséget, nagyon nagy vállalások mellett.)

Szerintünk is az ügyre kell fordítani a támogatást, de világossá kell tenni, hogy az ügyet emberek viszik, (akik nélkül az ügy nem is mehetne), akik nem "ezen" keresik a pénzt, hanem élnek ugyanúgy, mint bárki más. Az azonban valóban fontos – mint bárki másnál is –, hogy hogyan. Ahogy az is, hogy jelenjen meg az ezzel kapcsolatos felelősség vállalás is.