Úgy hiszem, az emberben, az emberiségben rejlő lehetőség ma még felfoghatatlan és kifürkészhetetlen számunkra. Nem látjuk és nem is kell látnunk ennek az útnak a végét. De érzékelhetjük a szándékot, ami közös utunkat vezérli.

Ez a könyv (irományfüzér) egy ideára épül, az emberiség által jelenleg megvalósítható ideára. Ez önmaga egy-ség-ének a felismerése, életünk (az élet) újraértelmezése. Úgy vélem, ez egy új – vagy inkább újra felfedezett és tudatosított – alapokra épülő társadalomban tud megnyilvánulni. Ezek az alapok pedig egészen egyszerűek: maga az ember, az emberi értékek, a szeretet.

Amikor szociális területen dolgoztam, egyszer megkérdezték, mit gondolnék sikernek. Azt válaszoltam: ha nem lenne munkám.

Sikernek, sikerünknek azt nevezhetjük, hogy ha a Földön béke, az ember jogán járó egyenlőség van, nincsenek éhezők és szenvedők, értelmét veszti a rászorultság fogalma, az ember többé nem árucikk. Mindenki iránt megbecsülés és tisztelet van. Az élet
virágzik.

Úgy vélem, ezek az emberiség, ember-ségünk valódi értékmérői…